Gondolom az emberek várnának valamiféle lineáris felépítést ha az ember naplót vezet... nekem ezt nem áll szándékomban követni... :D Képtelen vagyok rá.
Jöjjenek hát a legfrissebb történések kicsiny életemben:
Ezelőtt másfél évvel kb megismerkedtem Aldo Raine-nel, lévén, hogy egy munkahelyen dolgozunk. Akkoriban én még párkapcsolatban voltam a HÁZMESTERREL... :D :( :S ( Ó, én balga Isten, leejtém vala a Mennyországnak kulcsát... és ahelyett, h bekopogtattam volna, bejártam a Házmesterrel a poklok poklát... na mindegy ... ) Szóval megismertem Aldot, és ahogy az a nagy könyvben meg van írva, összehaverkodtunk. Észre sem vettük, és gyakorlatilag állandóan együtt voltunk, minden időt együtt tölöttünk, esténként beültünk valahová, munkában is egyfolytában msn-eztünk, munka után telefonhívások. Elég rövid idő leforgása alatt, kinőtte magát az engem legjobban ismerő emberek közé ( ezzel ő lett a harmadik ilyen, Dolores és Sheila mellett ) , és akikben a leginkább megbíztam és bízom mind a mai napig.
Azt hiszem valamikor augusztus vége, szeptember eleje felé összekavarodtunk... egyszercsak elkezdtem érezni azt, hogy jól esik/esne ha megérintene... hogy tán még az is, ha megcsókolna. Természtesen ha mindehhez még hozzájárult némi tudatmódosító szer is, akkor hatványozottan ezt éreztem... Majd egy bizonyos Barlangban eltöltött este után gyakorlatilag bevallottam neki, hogy nem tudom mi van, de nekem ő tulajdonképpen rettentően bejön, és hogy ÚÚÚRSITEN!!! :) Persze mindemellett ott volt a Házmester... akiről gyakorlatilag csak panaszkodni tudtam, mert akkora egy idióta, hogy ... hogy erre külön postot szánok :D
Szóval a nagy vallomás után semmi sem változott... ugyanúgy rengeteget voltunk együtt munkában, munka után... majd jött egy újabb Barlangász este, feküdtünk a fűben, és hmmm... egyszercsak megcsókolt... életem leggyönyörűbb csókja volt az... édes, finom, érzéki... és minden pozitív jelző, amivel egy csókot illetni lehet.
Aztán jött a huza meg a vona a Házmester meg Aldo között, végül úgy döntöttem, hogy egyik sem... s keresek harmadikat... Házmester repült ( életem legjobb döntése), Aldo is repült, s jött némi próbálkozás ezzel azzal... de egyre csak Raine hadnagy járt a fejemben, átbőgött éjszakák, letargikus nappalok... végül csak összegabajudtunk teljes mértékben és hivatalosan is december elsejével.
A szeptembertől decemberig tartó időszak alatt azért még történt egysmás... már nem is emlékszem pontosan hogyan is zajlottak az események, csak annyi van meg, hogy a ténylegesen tökéletes egymásra találás csak a második alkalomra tehető... :):):) de az felejthetetlen volt... és azóta is, majdnem minden alkalom az... Komolyan mondom, ilyet még sosem éreztem, egyszerűen tökéletes közöttünk az összhang az élet MINDEN területén... egyszerűen annyira passzolunk, hogy az már néha félelmetes... Rettentően nehéz természet vagyok, de ő kisujjból képes engem kezelni. :O Szóval minden fantasztikus... tökéletesen működünk kettesben huzamosabb ideig is, társaságban is, feloldódik a barátaim között, sőt szereti is őket. Feloldódik a családommal, én is szeretem az övéit, a barátait (bár egyet ismerek jobban, a többieket csak futólag). Mindig lehet vele beszélgetni mindenről, kellőképpen művelt, igényes, ápolt, okos, humoros, és fantasztiklus vele a szex... fantasztikus...
Irányít, megfogja a gyeplőt akkor, amikor kell, de szabadjára enged, hadd csináljam a saját dolgaim úgy, ahogy akarom. Akkor is, ha látja, h másként kellene. Szóval fantasztikus...
És akkor jöjjön az a része, ami nem ennyire rózsaszín, illetve most még az... de attól félek, h egyszer csak befeketedik... Szóval az én hadnagyomnak van némi túlsúlya... amitől én kezdetben rettentően féltem, hogy nem fog bejönni az ágyban a történet. Ez magától megoldódott, sosem volt vele igazán bajom. Illetve... volt azért, de nem olyan, ami ne oldódott volna meg mára... mert ma már ugye nyilvánvaló, hogy olyan szerelmes vagyok belé, mint az áááááááááááááááállllat... :):):) Szóval tényleg, rettentően szeretem őt, semmiért nem adnám. A félsz ott kezdődik, hogy mint tudjuk, a szerelem nem örök... és mi lesz, ha elmúlik... és ha újra zavarni fog, és ha bezavar a szexbe?!?! Mert ugye lehet... nagyon könnyedén lehet... szex nélkül pedig nincs kapcsolat, bárki bármit mond. Jó, nyilván nem lesz napi rendszerességű szexuális életünk, mint most, na de azért mégis...
Persze, tudom én, kár ezen most kattogni, éljek a mának, de félek... nem akarom ezt elveszíteni...
Szóval megoldásképpen most kitaláltuk, hogy belevágunk egy diétába, és edzünk, mivel nekem sem ártana leadnom egy 5kg-ot, de akár 10-et sem... bár... a cickóim féltem a történettől, nem szívesen válnék meg a szép kis cipóimtól :D :) Ma van az első napunk amikor a rettentő diéta oltárán áldozunk... és én utálom... :D:D:D de nem baj, csináljuk!!! Együtt ez is sikerülni fog!!!
És úgy eleve... mekkora kincsre leltem, hogy ezeket a dolgokat vele meg tudom beszélni, és azonnal megoldást keres rá, és áldozatot hoz, mert tudja, hogy ez tényleg nagy buktatónk lehet, és ő sem szeretne engem elveszíteni... Komolyan mondom emberek... kincsre leltem!!!!!!!! :) Szerelmes vagyok :)
